Nagyon rosszul kezdődött a házigazda NSZK számára az 1974-es vb-döntő. Már a 2. percben vezetést szereztek a Johan Cruyff-fal felálló hollandok, büntetőből.
A nyugatnémetek lassan, de biztosan felocsúdtak a korai pofonból. Egyenlítő góljuk a 25. percben esett – előtte pedig Bernd Hölzenbein… A mérkőzésen csereként pályára lépő René van de Kerkhof azóta többször is visszanézte a mérkőzést, és még mindig úgy véli, a nyugatnémetek javára megítélt 11-es jogosnak tűnik. Ugyanakkor német oldalon készséggel elismerik, Hölzenbein mesterien eljátszotta, hogy buktatták. (Valahogy úgy, ahogy 2006-ban az olasz Fabio Grosso, Ausztrália ellen.) Beckenbauer azt is hozzátette, hogy Hölzenbein ugyanilyen módon harcolt ki 11-est néhány héttel korábban. Amiatt maradt le a Bayern a kupadöntőről, de miután a vb-fináléban is bejött a trükk, természetesen minden müncheni megbocsátott neki. Jellemző, hogy A minden idők legnagyobb futballsztárjai című német könyv is „Az esés művésze?”-címmel közölt portrét Hölzenbeinról.
Paul Breitner olyan magától értetődő természetességgel váltotta gólra a büntetőt, hogy nem is gondolnánk, mekkora fejtörést okozott az NSZK-sok számára az ítélet-végrehajtó kijelölése. A titokról maga Breitner lebbentette fel a fátylat.
„A malentei edzőtáborban beszélgettünk a tizenegyesekről, majd a Chile elleni első meccsünk előtt ismét, de senki sem jelentkezett, hogy szívesen rúgna büntetőt. Csak fél füllel hallgattam a vitát, viszont nem értettem őket. Keresztet vetettek, és abban bíztak, hogy nem fogunk tizenegyest kapni. Én meg azt mondtam: »Ha tehetném, minden meccsen öt büntetőt rúgnék. Meg akarom nyerni a világbajnokságot!«
A döntő előtt mindez megismétlődött. Uli Hoeness Svédország ellen belőtt egy tizenegyest, aztán egyet kihagyott Lengyelország ellen az elődöntőben, és megint ott voltunk, mint az elején. A finálé kezdőrúgása délután négykor volt, nekünk pedig tizenegykor volt megbeszélésünk. Helmut Schön feltette a kérdést: »Uraim, mi lesz, ha büntetőhöz jutunk?« Erre senki sem szólt semmit. Abban maradtunk, hogy az öltözőben, közvetlenül a mérkőzés előtt még visszatérhetünk a témára. Így is lett, és megint nem jelentkezett senki…”
Amikor aztán a tizenegyespontra mutatott a bíró, Breitner úgy érezte, jó formában van, ezért magához ragadta a labdát – és nem is adott esélyt Jongbloednak.
Ferkai Marcell
Ez egy rövid részlet A foci-vb-döntők és a világbajnokok titkos történetei című e-bookomból. Ha elolvasnál ingyen egy teljes fejezetet ebből, akkor ide kattintva kérheted.
Aztán ha tetszik, megveheted az egész könyvet!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.