Ferkai Marcell újságíró-kommentátor történetei a sportolók (leginkább futballisták) emberi oldaláról

Évtizedek múltán foghatta csak meg a vb-trófeát

2022/12/03. - írta: Ferkai Marcell

A '90-es vb-döntő (NSZK-Argentína 1-0) lefújása után Franz Beckenbauer zsebre dugott kézzel, éremmel a nyakában, egymaga végigbaktatott a pályán. „Nos, ezzel véget ért számomra egy korszak – magyarázta később a világbajnok. – Ez volt az utolsó mérkőzésem német szövetségi kapitányként. Érthetően a fellegekben éreztem magam, hogy búcsúzóul megnyertem a létező legnagyobb díjat. Ugyanakkor nyilván egy kicsit szomorú is voltam, amiért valami véget ért hat év után. Nagyon sikeresek voltunk. Nyolcvanhatban vébéezüstérmesek lettünk, nyolcvannyolcban elődöntőt vívhattunk az Európa-bajnokságon, aztán kilencvenben összejött a végső siker. Egyedül akartam lenni, és erre csak a pályán volt lehetőségem.”

Az argentinokat irányító Carlos Bilardo eközben magában viaskodott. 1986-ban úgy döntött, nem veszi kézbe a Világkupát, ezt aztán alaposan meg is bánta. Most nem jött össze a győzelem, tehát alanyi jogon ezúttal már nem tehette meg, de mint utóbb elmondta, sokáig vacillált, ne menjen-e oda valamelyik nyugatnémethez, hogy legalább egy közös kép készüljön, amin ő is megérinti a trófeát. Végül nem merte megtenni, mert nem akarta megzavarni az ellenfél önfeledt ünneplését. Pedig azóta minden német, aki meghallotta a történetet, azt mondta, gondolkodás nélkül akár oda is adták volna neki a kupát, hogy fotózkodjon vele nyugodtan.

Még szerencse, hogy a fifa.com munkatársainak sok-sok évvel ezelőtt támadt egy remek ötletük. Minden Világkupa-győztes csapatból kiválasztottak néhány fontos embert, akikkel nemcsak interjút készítettek, hanem a kupát is odaadták nekik. Bilardo ekkor tudta pótolni, amit anno elmulasztott.

Ferkai Marcell

Ez egy rövid részlet A foci-vb-döntők és a világbajnokok titkos történetei című e-bookomból. Ha elolvasnál ingyen egy teljes fejezetet ebből, akkor ide kattintva kérheted.

Aztán ha tetszik, megveheted az egész könyvet!

Szólj hozzá!

Megbicsaklott lesre állítás

2022/12/02. - írta: Ferkai Marcell

Jorge Burruchaga döntötte el a '86-os vb-döntőt (Argentína-NSZK 3-2). Mindez a nyugatnémetek szemszögéből, Matthäus tolmácsolásában: „Hamar kétgólos hátrányba kerültünk, így változtattunk. Magath irányított, én mögötte voltam, és a Briegel, Brehme páros védekezett középpályán. Az első hatvan percben nem működött a támadójátékunk. Szerencsénk volt, hogy két pontrúgásból is gólt értünk el. Aztán megpróbálkoztunk a lesre állítással, de egy ember beragadt...”

Az az egy ember Hans-Peter Briegel volt. Aki futott, ahogy bírt, de akkor már 85 percnyi futball
a lábában volt, ráadásul meglehetősen nagy területet kellett volna befutnia – nem ért oda, Jorge Burruchaga pedig a hálóba küldte a labdát. Ezzel pedig már tényleg eldőlt minden.

A védőnek ötvenéves fejjel is folyton-folyvást ezt a gólt kell elmesélnie – nem túlzás, álmából felkeltve is le tudná rajzolni a végzetes esetet. Próbálja azért a dolgok jó oldalát nézni: „Legalább megőriznek emlékezetükben az emberek!”

A legtöbben őt tartják felelősnek, mondván, miatta nem volt les. Ennek mondjuk külön története van… Briegel ugyanis más játékhoz szokott klubjában, és ez már korábban, a Jugoszlávia elleni tesztmeccsen kibukott, ahol, miközben mindenki a Beckenbauer által megálmodott lesre állításnak megfelelően előrefutott, emberünk rendre beragadt, és ezzel az ellenfél nagy esélyhez jutott. Beckenbauer dühében azt mondta, hogy akkor ezt a lesre állítósdit inkább ne erőltessék a továbbiakban. Ezzel nem is volt gond – a döntőig. Ott megint előjött a típushiba.

De hogy még egyet csavarjak a történeten: kisebbfajta csoda, hogy Briegel egyáltalán játszhatott, mert még a második csoportmeccsen, Skócia ellen elszakadt egy izom a combjában. Ez normál esetben mintegy négy hét kihagyást eredményezne, ám a védő veronai klubtársa, Preben Elkjaer-Larsen révén ismerte a dán válogatott holland masszőrét, aki esténként átjárt a nyugatnémet táborba, és Briegelt, valamint a hasonló problémákkal küzdő Rummeniggét kezelte.

Sikerrel járt. Sikerrel járt?...

Ferkai Marcell

Ez egy rövid részlet A foci-vb-döntők és a világbajnokok titkos történetei című e-bookomból. Ha elolvasnál ingyen egy teljes fejezetet ebből, akkor ide kattintva kérheted.

Aztán ha tetszik, megveheted az egész könyvet!

Szólj hozzá!

Rummenigge nem akart cserét kérni

2022/12/01. - írta: Ferkai Marcell

Szinte már az öltőzőben eldőlt a '82-es vb-finálé (Olaszország-NSZK 3-1). A nyugatnémetek öltözőjében ugyanis állt a bál.

Az NSZK-sok sztárcsatárja, Karl-Heinz Rummenigge semmiképpen sem akarta, hogy lecseréljék, miközben a napnál is világosabb volt, hogy a játékot sérülten vállaló csatárklasszis nem tud csapata hasznára lenni. A többiek zúgolódtak, Stielike szóvá is tette – mint ahogy egyébként már az első félidő alatt is kiment a kispadhoz, hasonló indíttatásból –, hogy ez így felelőtlen és tiszteletlen hozzáállás a kollektíva szempontjából. Válaszul a megszólított arra biztatta társait, hogy valaki egész nyugodtan lekeverhetne egyet Stielikének…

 A döntéshozó, Jupp Derwall kapitány viszont megbízott csatárában, aki állította, tudja folytatni a játékot – így hát folytathatta is.

Az már csak a sors gonosz játéka, hogy az első olasz gólt éppen egy Rummenigge-szabálytalanság előzte meg. A gólszerző személye aligha meglepetés: Paolo Rossi. A tornát katasztrofálisan kezdő támadó hatodik gólját ünnepelhette 212 percen belül – nem akármilyen hajrát vágott ki!

Derwall válaszul Dremmler helyett egy csatárt, Horst Hrubescht küldte a pályára. Azért érdemes kiemelni ezt a cserét, mert sokan a szakember fejére olvasták. Mondván, túlságosan korán feltett mindent egy lapra. Stielike reakciójára (a cserét látva kezébe temette az arcát) külön rákérdeztek Derwallnál, aki nem tulajdonított különösebb jelentőséget a gesztusnak. Maga az érintett annál inkább. „Fel nem foghatom, hogy lehetett lehozni Dremmlert, egy olyan embert, aki elvégzi a piszkos munkát, aki betömködi a lyukakat, amikor mások előremennek.”

Ferkai Marcell

Ez egy rövid részlet A foci-vb-döntők és a világbajnokok titkos történetei című e-bookomból. Ha elolvasnál ingyen egy teljes fejezetet ebből, akkor ide kattintva kérheted.

Aztán ha tetszik, megveheted az egész könyvet!

Szólj hozzá!

Egy szimpatikus izraelitől elvették élete álmát

2022/11/30. - írta: Ferkai Marcell

Eredetileg nem Sergio Gonella vezette volna az 1974-es vb-finálét, hanem az izraeli Abraham Klein, aki az argentin–olasz csoportmérkőzésen nyújtott teljesítményével az egész világ elismerését kiváltotta. Mindig azt ítélte, amit a szabálykönyv diktált, nem hagyta magát befolyásolni, a hazai pálya megfújásáról szó sem lehetett. És az argentinok kikaptak…

A mai napig tartja magát a pletyka: igazából emiatt nem akarták a házigazdák, hogy a döntőben Klein fújja a sípot, még ha hivatalosan az Izrael és Hollandia közötti jó politikai kapcsolattal is magyarázták a döntést. Az élet azért többé-kevésbé kárpótolta a kiváló bírót, aki 1982-ben, ha csak partjelzőként is, de közreműködhetett vb-döntőben.

 Klein évtizedekkel később azt mondta az őt otthonában felkereső holland újságírónak, Simon Kupernek: „Visszatekintve – és kérem, ezt szó szerint így írja le – azt gondolom, kevés bíró büszkélkedhet olyan csodás karrierrel, mint jómagam.” Higgyük el neki, hogy komolyan gondolta, ettől függetlenül aligha lehetett könnyű megemészteni, ami az argentínai vb-n történt vele…

Az élet azért többé-kevésbé kárpótolta a kiváló játékvezetőt, aki 1982-ben, ha csak partjelzőként is, de közremûködhetett vb-döntőben.

A helyette lehetőséget kapó Gonella nemcsak a meccs előtt, magán a mérkőzésen is igen gyengén muzsikált. Erélytelen és elfogult volt, azonkívül valósággal „szétfújta” a találkozót. Még szerencse, hogy a két válogatott némiképp kárpótolta a nézőket a sok tüskéért: jó néhány ötletes és látványos támadást láthattunk.

Ferkai Marcell

Ez egy rövid részlet A foci-vb-döntők és a világbajnokok titkos történetei című e-bookomból. Ha elolvasnál ingyen egy teljes fejezetet ebből, akkor ide kattintva kérheted.

Aztán ha tetszik, megveheted az egész könyvet!

Szólj hozzá!

Senki sem akart tizenegyest rúgni a vb-döntőben!

2022/11/27. - írta: Ferkai Marcell

Nagyon rosszul kezdődött a házigazda NSZK számára az 1974-es vb-döntő. Már a 2. percben vezetést szereztek a Johan Cruyff-fal felálló hollandok, büntetőből.

A nyugatnémetek lassan, de biztosan felocsúdtak a korai pofonból. Egyenlítő góljuk a 25. percben esett – előtte pedig Bernd Hölzenbein… A mérkőzésen csereként pályára lépő René van de Kerkhof azóta többször is visszanézte a mérkőzést, és még mindig úgy véli, a nyugatnémetek javára megítélt 11-es jogosnak tűnik. Ugyanakkor német oldalon készséggel elismerik, Hölzenbein mesterien eljátszotta, hogy buktatták. (Valahogy úgy, ahogy 2006-ban az olasz Fabio Grosso, Ausztrália ellen.) Beckenbauer azt is hozzátette, hogy Hölzenbein ugyanilyen módon harcolt ki 11-est néhány héttel korábban. Amiatt maradt le a Bayern a kupadöntőről, de miután a vb-fináléban is bejött a trükk, természetesen minden müncheni megbocsátott neki. Jellemző, hogy A minden idők legnagyobb futballsztárjai című német könyv is „Az esés művésze?”-címmel közölt portrét Hölzenbeinról.

Paul Breitner olyan magától értetődő természetességgel váltotta gólra a büntetőt, hogy nem is gondolnánk, mekkora fejtörést okozott az NSZK-sok számára az ítélet-végrehajtó kijelölése. A titokról maga Breitner lebbentette fel a fátylat.

„A malentei edzőtáborban beszélgettünk a tizenegyesekről, majd a Chile elleni első meccsünk előtt ismét, de senki sem jelentkezett, hogy szívesen rúgna büntetőt. Csak fél füllel hallgattam a vitát, viszont nem értettem őket. Keresztet vetettek, és abban bíztak, hogy nem fogunk tizenegyest kapni. Én meg azt mondtam: »Ha tehetném, minden meccsen öt büntetőt rúgnék. Meg akarom nyerni a világbajnokságot!«

A döntő előtt mindez megismétlődött. Uli Hoeness Svédország ellen belőtt egy tizenegyest, aztán egyet kihagyott Lengyelország ellen az elődöntőben, és megint ott voltunk, mint az elején. A finálé kezdőrúgása délután négykor volt, nekünk pedig tizenegykor volt megbeszélésünk. Helmut Schön feltette a kérdést: »Uraim, mi lesz, ha büntetőhöz jutunk?« Erre senki sem szólt semmit. Abban maradtunk, hogy az öltözőben, közvetlenül a mérkőzés előtt még visszatérhetünk a témára. Így is lett, és megint nem jelentkezett senki…”

Amikor aztán a tizenegyespontra mutatott a bíró, Breitner úgy érezte, jó formában van, ezért magához ragadta a labdát – és nem is adott esélyt Jongbloednak.

Ferkai Marcell

Ez egy rövid részlet A foci-vb-döntők és a világbajnokok titkos történetei című e-bookomból. Ha elolvasnál ingyen egy teljes fejezetet ebből, akkor ide kattintva kérheted.

Aztán ha tetszik, megveheted az egész könyvet!

Szólj hozzá!

Pelét nem akarták kivinni a vb-re, aztán nem győztek bocsánatot kérni tőle

2022/11/26. - írta: Ferkai Marcell

Az 1966-os világbajnokság nem kerül be a brazil labdarúgás aranykönyvébe. A végső győzelemben bízó csapat a csoportkörből sem jutott tovább, az elkeseredettség pedig akkora volt, hogy a legnagyobb csillag, Pelé visszavonult a nemzeti együttestől. Csak kétéves szünet után tért vissza, amikor már elpárolgott a csalódás, és úgy vélte, érdemes még egy próbát tenni. Döntésében szerepet játszott, hogy a Santos és személy szerint ő is szárnyalt akkoriban, és hogy nem akart egy keserű kudarccal búcsúzni a válogatottól.

Ehhez képest az is felvetődött, hogy nem viszik ki a világbajnokságra! Mindez egy meglehetősen önfejű szakember, Joao Saldanha miatt volt, aki ugyan könnyedén kijuttatta a csapatot a mexikói világbajnokságra, ám a pozitívumok ezzel nagyjából el is fogytak. Pelével kapcsolatban azt mondogatta, hogy mivel rövidlátó, a pályán sem fog úgy látni, ahogy szükséges lenne... 

Médici elnököt is sikerült vérig sértenie (a Presidente meghívta egy ebédre a csapatot,
ám a szakember nem volt hajlandó emiatt felborítani az edzés rendjét), amikor pedig teljesen felforgatta a védelmet, és így kikapott a Selecao az ősi rivális Argentínától – ráadásul kihagyta az elnök kedvenc játékosát, Dariót…–, betelt a pohár. Saldanhának mennie kellett.

Ilyen előzmények után lett világbajnok a brazil válogatott 1970-ben, Pelé vezérletével. 

Az Olaszország elleni 4-1-es döntő lefújása után óriási tömeg zúdult a pályára, a játékosok alig tudtak bejutni az öltözőjükbe. Végül persze csak bejutottak valahogy. Pelé éppen a zuhany alatt tartózkodott, amikor felbukkant egy újságíró, aki korábban bírálta őt írásaiban. Bocsánatért esedezett, mire Pelé azt mondta neki: rossz helyen jár, mert feloldozást csak isten adhat, márpedig ő nem az. 

Hasonló dolog történt a brazil válogatott legtöbbet kritizált tagjával, Félixszel. Hozzá is odament meakulpázni egyik nagy bírálója – a kapus megbocsátása jeléül kezet nyújtott az újságírónak, majd azzal a lendülettel berántotta őt is a zuhany alá. A zakóban és nyakkendőben pompázó tollforgató tehát nem csak a sikerben fürödhetett együtt a játékosokkal.

A kapust később, a sajtóközpontban brazil rádióriporterek élő adás keretében összekapcsolták legidősebb lányával. „Papa, annyi rosszat mondtak rád itt az emberek, de te mostantól világbajnok vagy!” – csacsogta a hétéves gyerek büszkén, mire a meghatódott Félix zokogni kezdett, úgyhogy az interjúnak azonmód lőttek is... 

Ferkai Marcell

Ez egy rövid részlet A foci-vb-döntők és a világbajnokok titkos történetei című e-bookomból. Ha elolvasnál ingyen egy teljes fejezetet ebből, akkor ide kattintva kérheted.

Aztán ha tetszik, megveheted az egész könyvet! 

Szólj hozzá!

„Til, mennyivel egyszerűbb lett volna, ha megfogod azt a labdát…”

2022/11/25. - írta: Ferkai Marcell

Ma már tudjuk, nem volt bent teljes terjedelmével a labda Geoff Hurst lövésénél. Mégis megadta a bíró, ezzel szerzett vezetést Anglia a '66-os foci-vb-döntő hosszabbításában, és végül le is győzte az NSZK csapatát. Minden idők leghíresebb fantomgólja ez.

A vesztesek közül Hans Tilkowski kapus emésztette meg legnehezebben a történteket. Egyszer úgy fogalmazott: egy gól, amely nem is volt gól, híresebbé tette, mintha büntetőt hárított volna a döntőben. Az sem tett jót az önbizalmának, hogy kifejezetten balszerencsés periódusban érkezett a Wembley-gól.

„Néhány hét leforgása alatt háromszor jártam pórul brit földön – panaszolta 1996-ban. – Először a válogatottal kikaptunk Angliától egy nullára, és egy szabályos gólunkat érvénytelenítették. Másodszor klubommal, a Borussia Dortmunddal KEK-döntőt játszottam, amelyen a Liverpool második találatát nem lett volna szabad megadni, mert előzőleg a labda elhagyta a játékteret.”

Mint mondja, igencsak gazdag ember lehetne, ha minden alkalommal csak pénzért válaszolt volna a „Bent volt-e az a lövés?” kérdésre.

Mert ez volt az, amit boldog-boldogtalan megkérdezett tőle. Hetvenedik születésnapján aztán valaki viccesen odaszólt neki: „Til, mennyivel egyszerűbb lett volna, ha megfogod azt a labdát…”

Ferkai Marcell

Ez egy rövid részlet A foci-vb-döntők és a világbajnokok titkos történetei című e-bookomból. Ha elolvasnál ingyen egy teljes fejezetet ebből, akkor ide kattintva kérheted.

Aztán ha tetszik, megveheted az egész könyvet!

Szólj hozzá!

Miért játszhatott a '62-es vb-döntőben a kiállított Garrincha?

2022/11/24. - írta: Ferkai Marcell

Ami sikerült nekünk 1954-ben, az összejött a braziloknak is nyolc esztendő múltán: elérték, hogy egy kulcsemberüket – kiállítása dacára – ne tiltsák el a következő mérkőzésről. Nálunk anno Bozsik József ügyében kellett (némi túlzással) hegyeket megmozgatni diplomáciailag, Brazília pedig Garrincha miatt aggódott az 1962-es finálé előtt. Merthogy a temérdek tehetséggel (és sajnos nagyon kevés sütnivalóval…) megáldott jobbszélsőt az elődöntőben össze-vissza rugdosták, aztán amikor Eladio Rojas arcon köpte őt, mérgében fenékbe billentette ellenfelét, ezért pedig a kiállítás sorsára jutott.

Akkorában még más szabályok éltek. Ha valakit kiállítottak, nem kellett automatikusan kihagynia a következő mérkőzést. Ilyenkor jött egy fegyelmi tárgyalás, és azon döntöttek a bűnös sorsáról. Esetünkben Paolo Carvalho, a Brazil Labdarúgó-szövetség egyik embere vette kézbe az ügyet, és gondoskodott arról, hogy Esteban Marino, az uruguayi partjelző a lehető leghamarabb elhagyja Chilét. Sikerrel járt, ez azért volt kulcsfontosságú, mert az úriember volt az egyetlen, aki látta az esetet, tehát Garrinchára nézve terhelő vallomást tehetett volna. A brazilok segítségére sietett Peru elnöke is: ő arra kérte a meccset vezető honfitársát, hogy vezesse be a jegyzőkönyvbe: Garrinchát nincs miért okolni. (Más szóval, hogy tévedés volt kiállítani a brazilt...)

A jegyzőkönyv azóta sem bukkant elő, és a brazil küldöttség tagjainak sem volt túl sok háttér-információjuk – ők is csak annyit tudtak, amit mindenki: Garrinchát felmentették, és pályára léphetett az aranymérkőzésen. Igaz, 39 fokos lázzal, aszpirinek bevétele után.

Ferkai Marcell

Ez egy rövid részlet A foci-vb-döntők és a világbajnokok titkos történetei című e-bookomból. Ha elolvasnál ingyen egy teljes fejezetet ebből, akkor ide kattintva kérheted.

Aztán ha tetszik, megveheted az egész könyvet!

Szólj hozzá!

Majdnem bojkottálta a vb-döntőt

2022/11/23. - írta: Ferkai Marcell

Az 1958-as foci-vb-döntő (Brazília - Svédország 5:2) egyik hőse a brazil Garrincha volt, aki kétszer futotta le Sven Axbomot a jobb szélen, kétszer adott be prímán Vavának, aki mindkétszer a kapuba továbbított. A brazil csodaszélsőről készült egyik leghíresebb fotó azt ábrázolja, amint Axbom hasztalan próbálja megfékezni a rábízott brazilt.

De van itt valami, ami még Svédországban sem közismert. George Raynor pontosan tudta, hogy csak akkor lehet esélyük a győzelemre, ha valahogyan semlegesítik az ördöngösen cselező és villámgyors Garrinchát. Azt is tudta, hogy reális esélye csak egyetlen játékosának van: Orvar Bergmarknak, akit egy az egyben nagyon nehéz volt legyőzni, remekül helyezkedett, és kellően gyors is volt. Nem véletlenül emlegették a világ legjobb védői között akkoriban. Egyszerűnek tűnt a feladvány: meg kell kérni Axbomot, hogy a balhátvéd szerepkörét engedje át társának, és menjen át a túloldalra. Igen ám, de Axbom nem engedelmeskedett!

Már nem sok idő volt hátra a döntőig, amikor még mindig húzódzkodott. Azt mondogatta, hogyha nem védekezhet a szokott helyén, akkor nem lép pályára. A társak győzködték, hogy edzőjének igaza van, éppen ezért fogadjon szót, de ők sem jártak sikerrel. Megdöbbenve figyelték, ahogy Axbom leveszi a futballcipőt, és elkezd visszaöltözni az utcai ruhájába. Példátlan magánakciójával elérte célját, hiszen Bergmark végül azt mondta Raynornak, hogy lemond a balhátvédposztról, mert még mindig jobb, ha ott játszik Axbom, mintha egyáltalán nem játszik.

Ha azt mondom, ez a döntő az öltözőben dőlt el, nem is túloztam különösebben. Az egy dolog, hogy Axbom 90 percen keresztül bottal ütötte csak Garrincha nyomát, viszont elképzelhető, mekkora morális kárt okozott a csapaton belül...

Ferkai Marcell

Ez egy rövid részlet A foci-vb-döntők és a világbajnokok titkos történetei című e-bookomból. Ha elolvasnál ingyen egy teljes fejezetet ebből, akkor ide kattintva kérheted.

Aztán ha tetszik, megveheted az egész könyvet!

Szólj hozzá!

Puskásék vesztének okozója ott sem lett volna a vb-n

2022/11/22. - írta: Ferkai Marcell

A számunkra oly fájó 1954-es vb-döntő (Puskásék 2:0-ról kaptak ki) egyik nyugatnémet hőse a kétgólos Helmut Rahn volt. Aki eredetileg nem is játszott volna a világbajnokságon! A csatár ugyanis a Rot-Weiss Essennel Dél-Amerikában portyázott, éppen egy esetleges átigazolásról tárgyalt az uruguayi Nacionallal, amikor megérkezett Herberger telegramja. Ebben az állt, hogy jöjjön szépen haza, mert a vb-n szükség lesz rá. Jött is, és eleinte remek hatással volt a társakra a jó humorú, életvidám támadó, aki azonban egyre nehezebben viselte, hogy csak csere. A negyeddöntő előtt már annyira frusztrálta a dolog, hogy kiszökött a spiezi hadiszállásról, és italba fojtotta bánatát.

 A szobatárs, Fritz Walter ezt követően rábeszélte Herbergert, hogy a következő meccsen állítsa be a Rot-Weiss Essen játékosát. Rahn cserébe megígérte, hogy gólt szerez. Sokáig úgy tűnt, nem lesz képes beváltani fogadalmát. Herberger be is kiáltott: „Helmut, hol marad a beígért gól?” Már csak öt perc volt hátra, a nyugatnémetek a korai vezetés után szinte végig védekeztek a jugoszlávokkal szemben, amikor jött egy kontra, és Rahn betalált. Majd egyenesen a kispadhoz rohant. Természetesen bentmaradt a csapatban – ezt később Puskásék bánták.

Ferkai Marcell

Ez egy rövid részlet A foci-vb-döntők és a világbajnokok titkos történetei című e-bookomból. Ha elolvasnál ingyen egy teljes fejezetet ebből, akkor ide kattintva kérheted.

Aztán ha tetszik, megveheted az egész könyvet!

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása