A számunkra oly fájó 1954-es vb-döntő (Puskásék 2:0-ról kaptak ki) egyik nyugatnémet hőse a kétgólos Helmut Rahn volt. Aki eredetileg nem is játszott volna a világbajnokságon! A csatár ugyanis a Rot-Weiss Essennel Dél-Amerikában portyázott, éppen egy esetleges átigazolásról tárgyalt az uruguayi Nacionallal, amikor megérkezett Herberger telegramja. Ebben az állt, hogy jöjjön szépen haza, mert a vb-n szükség lesz rá. Jött is, és eleinte remek hatással volt a társakra a jó humorú, életvidám támadó, aki azonban egyre nehezebben viselte, hogy csak csere. A negyeddöntő előtt már annyira frusztrálta a dolog, hogy kiszökött a spiezi hadiszállásról, és italba fojtotta bánatát.
A szobatárs, Fritz Walter ezt követően rábeszélte Herbergert, hogy a következő meccsen állítsa be a Rot-Weiss Essen játékosát. Rahn cserébe megígérte, hogy gólt szerez. Sokáig úgy tűnt, nem lesz képes beváltani fogadalmát. Herberger be is kiáltott: „Helmut, hol marad a beígért gól?” Már csak öt perc volt hátra, a nyugatnémetek a korai vezetés után szinte végig védekeztek a jugoszlávokkal szemben, amikor jött egy kontra, és Rahn betalált. Majd egyenesen a kispadhoz rohant. Természetesen bentmaradt a csapatban – ezt később Puskásék bánták.
Ferkai Marcell
Ez egy rövid részlet A foci-vb-döntők és a világbajnokok titkos történetei című e-bookomból. Ha elolvasnál ingyen egy teljes fejezetet ebből, akkor ide kattintva kérheted.
Aztán ha tetszik, megveheted az egész könyvet!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.